gyújtógyertya

A gyújtógyertya egy olyan eszköz, amely a gyújtásrendszerből a motor égésterébe vezeti az áramot, és meggyújtja a sűrített üzemanyag/levegő keveréket. A gyújtógyertya fém menetes héjjal rendelkezik, és kerámia szigetelővel van elektromosan elválasztva a központi elektródától. A középső elektróda, amely tartalmazhat ellenállást, egy erősen szigetelt vezetékkel csatlakozik a gyújtótekercs vagy a magneto kimeneti kapcsához. A gyújtógyertya fém héja a motor hengerfejébe van csavarva, így elektromosan földelve van. A középső elektróda egy porcelán szigetelőn keresztül nyúlik be az égéstérbe, a középső elektróda belső végén, és általában egy vagy több csatlakozik a menetes héj belső végéhez és a kijelölt oldal-, föld- vagy földelőelektródákhoz.

A gyújtógyertya szerepe az, hogy meghatározott időpontban szikrát keltse az éghető keverék meggyújtásához. A dugót a gyújtótekercs vagy a mágnes által generált magas feszültségre kell csatlakoztatni. Amikor áram folyik a tekercsből, feszültség keletkezik a középső elektróda és az oldalelektródák között. Kezdetben nem tud áramolni, mert a résben lévő üzemanyag és levegő szigetelő, de a feszültség további emelkedésével elkezdi megváltoztatni az elektródák közötti gázszerkezetet. Amint a feszültség meghaladja a gáz dielektromos szilárdságát, a gáz ionizálódik. Az ionizált gáz vezetővé válik, és lehetővé teszi az áram átáramlását a résen. A szikracsatornában fellépő intenzív hő hatására az ionizált gáz nagyon gyorsan, kis robbanásszerűen tágul.